Az minden macskabarát számára nyilvánvaló, hogy a cicák többnyire elégedettségükben dorombolnak, ám azt kevesen tudják, hogy ez a hangkibocsátás eredetileg a szoptató anyamacska és kölykei közötti kommunikációt szolgálja.

A kismacskák néhány napos korukban már hallhatóan dorombolnak, még szoptatásuk közben sem hagyják abba. Idősebb, már elválasztott kölykök is dorombolással fogadják anyjukat, felidézve a szoptatás bizalmas légkörét.
A legelterjedtebb elmélet az, hogy doromboláskor a macska hangszalagjai a levegő hatására rezegni kezdenek. Eközben a gégefő izomzata másodpercenként hússzor-harmincszor húzódik össze.

A cica minden kedvelt testhelyzetben képes dorombolni, akár nyitott, akár csukott szájjal. A dorombolás és a légzés ritmusa megegyezik. A régi időkben a rokka kerekének egyenletes surrogásához való hasonlóság miatt a doromboló macskára azt mondták, hogy „fon”.

Egyes vélemények szerint azonban a dorombolást nem a hangszálak rezegtetése idézi elő. Megfigyelték, hogy az a macska is vígan tovább dorombolt, akin egészségügyi okokból gégemetszést hajtottak végre. Valójában a mai napig sem tudtak megállapodni abban a tudósok, hogy tulajdonképpen hogyan dorombol a macska.

Tény, hogy csak a teljesen csonttá keményedett nyelvcsontú macskák képesek dorombolásra. A porcos nyelvcsontú felidák gégefője mozgékony: ezek az állatok a bömbölésre képesek. A felidák közül csak a kisebb fajták és a cibetmacskafélék egyes képviselői tudnak dorombolni. Ebbe a csoportba tartozik a házimacska, a jaguár, a puma, az ocelot, a szervál, a gepárd és a vörös hiúz.

A dorombolás elsődleges jelentése: jól érzem magam, elégedett vagyok, közölni akarom veled, hogy örülök a jelenlétednek, várom az etetést, mert érzem a kellemes illatokat a konyha felől…
A hízelgés, öröm kifejezése mellett a dorombolás nyugtatgatást is jelenthet: ne idegeskedj, nyugodj meg… Még beteg vagy sebesült macskák is dorombolnak, mert érzik gazdájuk szorongását, és nyugtatni akarják a szeretett embert. A nőstény is dorombol a szülési fájdalmak szünetében: világra jönni készülő kölykeit nyugtatja teste puha vibrálásával. Több tudós azt gondolja, hogy a dorombolásnak (ön)gyógyító hatása is lehet. Erre utal az is, hogy ortopédsebészek használnak ilyen frekvenciájú hangokat a betegek gyógyítására.

Ha cicánk jókedvében dorombol, akkor igazán mindenki jól jár. Kedvencünk örömében mi is osztozhatunk, ha pedig feszültek vagyunk, egy kedves, doromboló jószág közelsége biztosan jótékonyan hat ránk.

„Miért és hogyan dorombol a macska? És miért „dagaszt” (mellső lábaival nyomkodja például a takarót, karmát kicsit kieresztve)?” A macskák dorombolása nem tökéletesen felderített terület. A legtöbbször akkor dorombol a macska, amikor nyugodt, elégedett, ellazult állapotban van. Akkor a „berregés” azt fejezi ki, hogy békében van a világgal és környezetével. Tudjuk azonban, hogy a házimacskák dorombolnak vajúdás és szülés közben is, és a kiscicák dorombolnak szopás közben, anyjuk pedig válaszol nekik. Sok haldokló macska is dorombol. A dorombolás hangfrekvenciája 25 és 150 Hertz között található. Orvosi kutatások kimutatták, hogy ez a frekvenciatartomány jótékony hatású a csontfejlődés és –gyógyulás elősegítésében, és a gyakorlatban is alkalmazzák e célból. Ez lehet véletlen egybeesés, de magyarázhatja is, miért generálnak a macskák ilyen jótékony hatású hangokat. Hogyan dorombol? A dorombolás mikéntjére két fő elmélet született. Az első (és valószínűbb) az, hogy a hang a gégében keletkezik, a hangszalagok megfeszítése és elernyesztése révén, kilégzéskor és belégzéskor egyaránt. Vagyis a levegő megrezegteti a szalagokat a tüdőbe bemenet és távozás közben is. A hangszalagokhoz haladó idegek másodpercenként húsz-harminc megfeszülést-elernyedést váltanak ki. Megfigyelték, hogy dorombolásra csak a csontos nyelvcsonttal rendelkező macskafélék képesek (kevéssé ismert csont, pedig nekünk is van ilyen, óvatosan kitapintható a pajzsporc(=ádámcsutka) és az állkapocscsont között nagyjából félúton). Ilyen például a házimacska, a puma, a jaguár, a gepárd és a vörös hiúz. A porcos nyelvcsontúak nem dorombolnak, hanem bömbölnek (pl. oroszlán). A másik, kevésbé valószerű elmélet szerint a vér áramlásának turbulenssé, örvényessé válása váltja ki a dorombolással járó hangjelenséget.